Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Tündérek és óriások földjén

Borvízkalákák Csíkban

Lázárfalva – Nyírfürdő: 2001, Tus­nád – Nádasfürdő: 2002, Csíkkozmás – Sószékfürdő: 2003, Kászonújfalu – Sóskútfürdő: 2004. Egy hét alatt 50-70 anyaországi, erdélyi, vajdasági, felvidéki önkéntes – egyetemista, végzett tájépítész, építész és más szakmabéli fiatal – a helybéliekkel kalákában népi gyógyfürdőt újít fel, épít fel a Székelyföldön.




A tusnádi Borvízmúzeum bejárata.
Kép: a múzeum Facebook-oldala

A vidéket járva az ember rácsudálkozik a táj szépségére, elevenségére. Ez a világ a tündérek és óriások földje, ahol a székely mondavilág alakjai megjelennek a reggeli párában, a felszálló ködben, a felhőkben, a fortyogókban, a Föld és az Ég fenyőfák kötötte nászában. Szirti sasok, békászó sasok és ölyvek uralják itt a légteret, hollók kísérik a lelkükben szabad, tájban barangolókat. A geológus szerint fiatal, emberöltővel mérve azonban ősi vulkáni hegyformák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A vulkáni táj egykori működésének öröksége az a rengeteg buzgó, fortyogó, többnyire hideg forrás, a hegy gyomrából bűzös gőzöket eresztő gázkiömlés, amelynek áldásos, gyógyító hatását az ember ősidők óta ismeri. S nemcsak ismeri, hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsége, a természet elevensége, a természeti erők érzékelhető ereje egyben szakrális élményt is jelent. E vizekbe mártózva vagy gázferedőzés közben csendben beavatódunk a természet titkaiba. Tisztelet és alázat születik meg bennünk a természeti, a teremtett világ iránt, s ez az állapot segít testi bajaink legyőzésében, a gyógyító összetétel mellett.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, a Kárpát-medence egy nagy gyógymedence. Hideg és meleg vizű, gyógyerejű források sokasága tör a felszínre, vagy feltáratlanul várat magára.

A Kárpát-medencén belül Székelyföld elsősorban a hideg és a mezotermál gyógyvizekben gazdag. Ezen a vidéken nem csupán a vizek, hanem a hely testet és lelket felüdítő ereje is hozzájárul a gyógyuláshoz. Hiszen kit nem indít csodálatra a természet, a táj gazdagsága, az ember tevékenységével áthatott természet szépsége! Európán belül a hely szellemével összhangban lévő, a tájban élő közösség által művelt kultúrtáj talán még mai napig itt őrződött meg leginkább.

Székelyföld természeti és kultúrtörténeti értékeiért leglátogatottabb térsége a Csomád-Büdös-hegycsoport, amely az Erdélyi-medence keleti peremén feltörő vulkánosság legutolsó, s egyben leglátványosabb kitörési centruma. A Csíki- és a Bodoki-havasok közé beékelődött hegycsoport fiatal vulkáni kúpjai lenyűgözőek. Vonzó hatását természeti és tájképi értékeinek köszönheti. A Csomád-hegység központi részén csillog a Szent Anna-tó, Közép-Európa egyetlen krátertava. Az öregebb kráterben alakult ki a periglaciális maradványnövényekben, tószemekben rendkívül gazdag Mohos vagy Kokojzás havasi tőzegláp. Európában itt, a Büdös-hegyen található a leggazdagabb széndioxidos-kénhidrogénes gázömlés, a torjai Büdös-barlang. A hegység egész területén fellelhetőek a változatos vegyi összetételű szénsavas ásványvizek, népiesen a borvizek. Több borvízforrás köré az évszázadok során népi fürdők létesültek.

A Csomád-Bálványos régió a Csomád-hegység lábánál fekvő településeken szerveződött meg. A régióban természeti és történelmi értékekben gazdag, fejlődéstörténetében a hegycsoporthoz kötődő, ám önállóan fejlődő és gazdálkodó, egymással határos öt település: Lázárfalva, Tusnád, Tusnádfürdő, Sepsibükszád és Torja található. Évszázadok során az itt lakók létüket a táj természeti adottságai által meghatározott gazdálkodásra alapozták. A térség olyan értékekkel rendelkezik, amelyek európai jelentőségűek, egyes területei pedig világritkaságnak számítanak.

A Csomád-Bálványos régió természeti, táji értékeit és szépségét a 18. század végétől kezdődően sok remek tollú szerző örökítette meg. Az elsők között található Teleki Domokos, Kőváry László, Orbán Balázs, Jókai Mór. A honismeret fontossága a tájak megismerésén keresztül tudatosul. Ezt tudatosította Hankó Vilmos, Endes Miklós, Szádeczky Kardoss Lajos, Ferenc Béla, Bányai János, Székely Géza, Kónya Ádám, Kovács Sándor, Kristó András, Jánosi Csaba, Zsigmond Enikő és még sokan mások, akik e vidékkel más és más megközelítésből, de mindnyájan a hely szelleme iránti lelkesültséggel foglalkoztak.

Az itt található különleges források és gázkitörések gyógyító hatását nemcsak az itt lakók, hanem az ide látogatók is hamar felismerték s használták. A fürdők kiépítése általánosságban a 19. század közepén indult meg, a polgári fejlődéssel párhuzamosan. A fürdőkultúra fejlődése és hanyatlási periódusai nagy hatással voltak a vidékre. A turizmus kialakulása pedig a 19. század végére tehető. A turizmusnak mint mozgalomnak a célja megismertetni a természeti, táji, kultúrtörténeti értékeket. A bakancsos turizmustól a szervezett turizmusig meghatározott infrastruktúra kiépülését követeli. A térség gazdasági fejlődésében szerepet játszott az ide érkező vendégforgalom. Kialakultak a vendégvárás szokásai, növekedésével pedig a vendéglátóipar. Mind a fürdőkultúra, mind a turizmus elengedhetetlen követelményeket támaszt a vendégvárással szemben. A vendégvárás színvonala lehet a sikere vagy a gátja a fejlődésnek.




A Csomád-hegység központi részén csillog a Szent Anna-tó, Közép-Európa egyetlen krátertava, 1943.
Kép: Fortepan/Kurutz Márton

Kőváry László 1853-ban a következőket írja: „Az erdélyi, ki hazáján túl nem járt, eltelve e szépségek mindennapi látásával: csak szereti, de nem ismeri hazáját. Az idegen mintegy tündérkertbe lép be, bámulja hegyeinket, melyek fölött erdő zöldell, gyomrában pedig sót, aranyat és ezüstöt vágnak, bámulja keskeny völgyekben futó szilaj folyóinkat, s partjokon a sok festői vidéket. Mi nem bámuljuk többé; de mint minden hegyi lakos, a nélkül hogy tudnók miért, bálványozzuk e földet. Bálványoztuk, de nem tanulmányoztuk.” A szerző felhívja a figyelmet, hogy nem elég szeretni a tájékot, ahol él az ember, hanem a külső szemlélő érdeklődésével tudatosan kell felismerni értékét, és így biztatja a 19. század közepi olvasót: „Keressétek föl ezeket a helyeket szün­időtökben s örök életre emlékezetes kincsekkel gyarapíthatjátok ismereteiteket!”

Orbán Balázs a nemzeti önfelismerést az ember és természet történeti összefonódásában véli megtalálni. Munkája, A Székelyföld leírása egyedülálló mű és teljesítmény. A mai napig eleven forrás, amelyből sokan merítenek. A természeti értékek, kultúrtörténeti emlékek, történelmi események és a kora helyzetének leírása az adott helyből indul ki. Rácsodálkozás a tájra és tudatosítása a benne rejlő értékeknek, valamint annak, hogy az ember egy hely képét tevékeny jelenléte által határozza meg. Művében részletesen bemutatja a Csomád-Bálványos régió természeti, táji kincseit, településeit.

A fürdő és gyógyüdülő akkor kifizetődő, ha az ideérkezők megfelelő ellátásban részesülnek, és szórakozási lehetőségeket biztosítanak számukra. Ez kitűnik azokból az elemzésekből, amelyek különböző korokban a fürdőkultúra felvirágoztatására, megmentésére irányultak. Az EKE balneológiai osztálya 1898-ban az akkor készülő fürdőtörvény kapcsán a miniszterhez folyamodott. Levelében hívta fel a figyelmet arra, hogy a fürdővállalatok a nélkülözhetetlen felújításokhoz szükséges pénzhez nem jutnak hozzá. A pénzintézetek a fürdőkre pénzt nem hiteleznek, arra hivatkozva, hogy a források elapadhatnak, vagyis a fürdővállalatokat nem tekintik legitim üzletnek. Ezen még a tervezett húszéves adókedvezmény sem segített, amelyet mellesleg már az 1896-os törvény is lehetővé tett.

A fürdők történetétől elválaszthatatlan a turizmus fejlődése. 1911-ben Herrmann Antal Bálványosfürdő kapcsán a következőket írja: egyben fürdő-, nyaraló- és kirándulóhely. A természeti szépségek és ritkaságok világba való elhíresztelésével turisták ezrei jöhetnének ide. A nevesebb fürdőhelyek mindegyikéről ismert gyalogutak vezettek a környező természeti értékekhez, táji szépségekhez, illetve a szomszédos fürdőkhöz.

A honismeret, a fürdőkultúra, a turizmus és a vendégvárás egy tájhoz tartozó története a mai kor számára fontos üzenetet rejteget. Mindezek a kérdések ma is szorosan összefüggenek a táj jelen helyzetével és jövőbeli fejlődési lehetőségeivel. Ezért nem hiábavaló a történeti visszatekintés.

A gyógyhelyek hasznosításának történetében két irányzatot különböztethetünk meg. Egy részük kisebb kiépültséggel megmaradt természetközeli állapotában, ezeket elsősorban a helyi, környékbeli lakosság használja (Sószékfürdő, Fortyogófürdő, Nádasfürdő, Veresvíz, Antalkáék feredeje, Mikes-fürdők, Pokol-völgy). Másik részükre komoly gyógyüdülő-kultúra telepedett (Tusnádfürdő, Bálványosfürdő). A székelyföldi fürdők jelentőségét már igen korán tudományos igénnyel kutatták, és például 1875-ben, az Előpatakon megrendezett magyar orvosok és természetvizsgálók XVIII. nagygyűlésén (amelynek egy kihelyezett tagozata Tusnádfürdőn dolgozott) méltatták gyógyhatásukat, népszerűsítve ezzel a fürdőkultúrát.

A térségben a történelmi dokumentumok, archív fotók, leírások pezsgő fürdőéletről számolnak be, de az itt élő idős emberek is a népi fürdőkhöz kötődő csodagyógyulásokról számolnak be. Saját magunk is megtapasztaltuk rendkívüli hatásukat. Az elhanyagolt, magukra hagyott fürdők, mofetták szívszorító látványa terepjárásaink során érlelte bennünk a gondolatot, valamit tenni kellene. De hogyan lehet kezdeményezni rendbehozatalukat?




bálványosfürdői főépület 1914-ben. Kép: Fortepan/Magyar Földrajzi Társaság/Erdélyi Mór cége

Az első fürdőkalákát 2001-ben Lázárfalván (Nyírfürdő), a másodikat 2002-ben Tusnádon (Nádasfürdő), a harmadikat Csíkkozmáson (Sószékfürdő), a negyediket idén a Csomád-Bálványos régió szomszédságában lévő, a Kászoni-medencében fekvő Kászonújfalu határában (Sóskútfürdő) szerveztük meg. A fürdőépítéshez, felújításhoz a hagyományos székely közösségi munka formáját, a kalákát választottuk. A kalákában az a nagyszerű, hogy mindenki saját erejének, képességének megfelelően segíthet. Van, aki szállással, van, aki kétkezi munkával, pénzzel vagy egy kosár almával. A kaláka során az ideérkezők a faluban házaknál, az iskolában laknak, a falubéliek főznek. A fát többnyire a közbirtokosság adja. A munka előkészítését a budapesti Ars Topia Alapítvány, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, helyben pedig a Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesület és a Transpagony Kft. szervezi a helyi önkormányzatokkal és önkéntesekkel együtt. A kaláka során hagyományos építőanyagokkal és építésmóddal fürdő- és lábáztató-medencéket, öltözőfülkét, függesztett pallóutakat, filagóriát, padokat, pihenőhelyeket, forrásfoglalást és forrásházakat építünk. Erózió elleni fűzfonatokat fonunk, élőfűz építményeket állítunk. Mindezt úgy, hogy a természeti értékek megőrzésére felhívjuk a figyelmet. A hagyományos székely festési móddal információs táblákat festünk, keresztet vagy kis fűzkápolnát állítunk. Esténként a tájról, a természeti, építészeti, kultúrtörténeti értékekről, a Székelyföld jövőjéről előadások, beszélgetések folynak, falukép-megújítási tervek születnek. S természetesen a táncház is része a programnak. A kaláka alatt a falubéli gyermekeknek rajzos kézműves foglalkozást szervezünk, s ebből kiállítást rendezünk. Nehezen összegyűjtött, kis pénzekből valósul meg mindez, egy hét leforgása alatt. A fürdőépítés a szenteléssel s faluünnepséggel zárul, ahol a részvevők emléklapot kapnak.

Mindegyik kaláka csodálatos és életre szóló tett. Áldásos munkával jött létre, feredőzés nélkül is mindenki gyógyulására vált. Gyógyulhatott a hite, hogy a munkának van szentsége. Gyógyulhatott a lelke az egymást segítő, egymásra figyelő alkotómunkában. A munka értelmét igazolja, hogy sokan használják ezeket a helyeket. Így ez a munka nem csupán értékvédelem és tájfejlesztés, hanem közösségépítés is. Hiszen a táj elevenségét, életét csak az ott élők tudják továbbörökíteni, s nem mindegy, hogy milyen formában.

Az értékekre felhívni a figyelmet többféleképpen lehet. A fürdőépítő kalákák mellett elkészült a régió tematikus túraúthálózata, 27 km-es kerékpáros borvíztúraút épült az Olt mentén, kiadványok, túrakalauzok születtek, s most készül egy kis borvízmúzeum Tusnád központjában.

(2004/11)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás