 Az általánosan elfogadott, hogy ami régi, azt meg kell őrizni, de csak ennyi nem elég ahhoz, hogy megmaradjon. Mert a huzalokat ugyanúgy átviszik a reneszánsz ajtókereten, ahogy gondolkodás nélkül szigetelik le és vakolják be a szocmodern tömbházak egyedi díszeit, mozaikjait. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egyfelől igényesség szükséges, valamint tudatos kötődés a múltnak ezen darabjaihoz. De a kövekhez csak akkor tudunk szerintem kötődni, ha ismerjük, hogy kik és miért helyezték oda őket. |
 |
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
