Kolozsvár városának 1603 előtt nem volt örökösödési szabályzata. Az örökösödési eljárás az idők folyamán kialakult szokást követte, erre utal maga az 1603-as szabályzat is, amely megindokolja, hogy miért kellett a régi szokást írásba foglalni: „hogy az minemű rendtartást az marhaszállásban és osztás dolgában régtől fogva követtenek, melyet sokan sokfele magyaráztanak ki-ki az ő értelme szerint, mü bizonyos rendbe szedve írásba hadgyuk”. Az 1603-ban keletkezett írott örökösödési szabályzat alapján az örökösödési eljárást a város által választott osztóbírák (divisores) folytatták le, akik a szabályzat teljes ismeretében voltak kötelesek eljárni.
