Csomában 1842 tavaszára érlelődött meg az elhatározás, hogy minden további halogatás nélkül ismét vándorbotot ragadva Lhászába igyekezzen, s az ottani könyvtárban végre beszerezze a magyar őstörténetre vonatkozó, általa oly nagyon áhított adatokat. Tudta, hogy az adott politikai helyzetben Tibet idegenek előli tudatos és teljes elzárkózása, az állandó angol terjeszkedési próbálkozások nem jelentik a legkiválóbb ajánlólevelet, de – bízva saját nyelvtudásában és korábbi zanglai, phuktáli és kanami éveinek buddhista múltjában – azt remélte, hogy a szikkimi király szerzetessé lett fián keresztül megszerezheti az oly hőn áhított beutazási engedélyt.
