Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022), a kötetben szereplő szövegeket Czintos Emese ültette át magyar és angol nyelvre.
A szerző olyan fotográfusokat hívott össze és „állított munkába” e nagy esztétikai igényességű album kiadásával lezárt projektje során, mint Rohonyi D. Iván, Bogyó József László és Kegye Lenke. Fényképeik a mai Kolozsvár palotáit illusztrálják, és az idő tükrében párbeszédet folytatnak az ugyanezen épületekről készült képeslapokkal vagy korabeli felvételekkel (a 19. század végétől a ’70-es évekig), amelyek közül néhány a Kis-Szamos partján fekvő multikulturális város emblematikus nevezetességét ábrázolja, mint például a Bánffy-palota, a Rhédey-palota vagy a római katolikus státus palotái.
Ha megnézzük Ancuța-Lăcrimioara Chiș életrajzát, több olyan aspektust is azonosíthatunk, amely a többféle érdeklődésű szerző szellemi portréjának felvázolására szolgál, alátámasztva az előbb kifejtett állításokat: görögkatolikus teológiát végzett (kettős szakirány: teológia–szociális munka), keresztény régészetből szerzett mesteri oklevelet, és doktori tanulmányokat folytatott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán, amelyet a feminista mozgalomról szóló disszertációval fejezett be. Az értekezést 2012-ben közzé is tette, A diszkrimináció fogalmának kritikája a feminizmus szemszögéből címmel (O critică a conceptului de discriminare din perspectiva feminismului. Argonaut, Cluj, 2012).
A szerző többi műve, szintén az albumok kategóriájában, a 2011-ben alapított Egykori Kolozsvár Kulturális Egyesület égisze alatt megvalósuló, hosszú múltra visszatekintő projektet támogatják és erősítik: Old Cluj-Napoca. 1377–1940 – A legszebb képek / Cele mai frumoase imagini / The Most Beautiful Pictures (2011); Clujul interbelic în imagini și reclame / Interwar Cluj in Pictures and Advertisements [A két világháború közti Kolozsvár képeken és reklámokon] (2013); Clujul de altădată – fascinant, elegant, spectaculos / Fascinating, elegant, spectacular – Old Cluj [Az egykori Kolozsvár – lenyűgöző, elegáns, elragadó] (2014); Az egykori Kolozsvár varázsa / Farmecul Clujului de altădată / The Charm of Old Cluj (2015); Clujul de altădată / Cluj of Times Past [Egykori Kolozsvár] (2016); Farmecul vechilor urbe ale Județului Cluj / Charming Old Towns of Cluj County [Kolozs megye régi városai] (2016); Promenadă prin Clujul de altădată / A Promenade through Old-Time Cluj [Promenád az egykori Kolozsváron] (2017); Clujul de ieri și de azi / Cluj – Then and Now [Kolozsvár – akkor és most] (2018). Érdemes megjegyezni, hogy az előbb felsorolt albumokat információban gazdag leírásaik és kiváló képanyaguk miatt a szakbibliográfiákban is jegyzik, és a Kolozsvárra látogató román és külföldi turisták is nagy érdeklődéssel keresik őket.
Ancuța-Lăcrimioara Chiș egy interdiszciplináris, a maga nemében újszerű kutatásra vállalkozott, egy sajátos univerzum feltárására: a dohányzás művészetét jeleníti meg Romániában. A kutatás több sikeres országos kiállítás koordinálása, valamint négy mű publikálása révén valósult meg. Az utóbbiak közül három olyan kiváló művészeti album, amely mind a közönség, mind a kulturális sajtó elismerését elnyerte: Patimă și viciu, artă și fum. O istorie ilustrată a fumatului în România [Szenvedély és bűn, művészet és füst. A dohányzás illusztrált története Romániában] (2012); Art and Smoke. An Illustrated History of Smoking in Romania [Művészet és füst. A dohányzás illusztrált története Romániában] (2012); Artă și fum – seducția unui viciu / Art and Smoke – a Seductive Vice [Művészet és füst – egy vétek kísértése] (2015); Artă, istorie și fum / Art, History and Smoke [Művészet, történelem és füst] (2018). Ezekkel a figyelemre méltó munkákkal Ancuța-Lăcrimioara Chiș olyan személyiségek mellé csatlakozik a helyi mentalitástörténet területén, mint például Ștefan Lemny, Andrei Oișteanu vagy Constanța Vintilă-Ghițulescu.
Ancuța-Lăcrimioara Chiș több mint száz egyéni fotódokumentációs tárlatot rendezett, számos fesztivált szervezett és koordinált (például: Egykori Kolozsvár, kolozsvári versfesztivál és -verseny), 2016 decembere óta pedig szakfelügyelőként dolgozik a kolozsvári városi kulturális központban, a Szabók bástyájában zajló kulturális tevékenységeket irányítja.
A bevezetőből és öt fejezetből álló, célszerűen tagolt kötet a benne szereplő palotákat ugyancsak öt kategóriára osztva mutatja be, és, amint már említettük, az album alkalmas arra, hogy az olvasót ezeknek az épületeknek az újra felfedezésére ösztönözze. Az album szerzőjével együtt megcsodálhatjuk a kolozsvári palotáknak az idő múlásával változó árnyalatait, számba vehetjük gazdagságukat, és adott esetben megpróbálhatjuk megfejteni a rejtélyeiket. A terület fontos kutatói sem maradnak ki a könyvből – ezt a célt szolgálja a mű végén található bibliográfia.
A bevezetőből megtudjuk, hogy a „palota” szó a latin Palātium szóból származik, amely Róma hét dombjának egyikére utal, ahol Augustus római császár lakott. A kifejezés kultúrtörténeti hátterén túl, amit a szerző kiválóan összefoglalt, jegyezzük meg, hogy „…a világszerte palotának nevezett épületek méreteivel és jelentőségével összehasonlítva elrugaszkodottnak tűnhet, de a főnemesi épületek mellett sok más, a 19. század végén, 20. század elején Kolozsváron épült nagyméretű épületet is palotának hívtak. Ebben az albumban a Kis-Szamosra épült város 35 palotáját mutatjuk be, öt kategóriára osztva: főnemesi paloták, köznemesi paloták, bérházként, hotelként stb. működő paloták, intézményi paloták, modern paloták.” A mai értelemben vett palota kifejezés minden olyan tekintélyes épületre utal, amelyben valamely hatóság vagy közintézmény székhelye van, vagy amelyet nemes, uralkodó, államfő vagy kormányfő rezidenciájaként használnak.
A Kolozsvári paloták egyúttal izgalmas vitaanyag az időről és a térről, pontosabban az idő nyomairól a téren, a Kolozsvárt építészetileg gazdagító palotákról, ugyanakkor felsorakozik az egykori Kolozsvárt bemutató, hasonló szellemiségű és hasonló jellegű könyvek mellé.
Az album egyik meglepetése Szilvássy Karola (1876–1948), báró Szilvássy Béla – a Szilvássy-ház tulajdonosa – lányának a megidézése. Kolozsváron kevesen emlékeznek már erre a rendkívüli, nonkonformista nőre, aki „kiemelkedően művelt nő volt, az öltözködésétől kezdve a társadalmi szerepvállalásáig mindenben szakított korának kánonjaival”. Neve összekapcsolódik Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának (eredetileg 1934 és 1940 között öt kötetben jelent meg) regényes történetével, az író róla mintázta a szépséges Milóth Adrienne alakját.
A művészi eleganciájú album, a Kolozsvári paloták szöveganyaga filmre kívánkozik. Egy tehetséges rendező kiváló dokumentumfilmet készíthetne belőle, a narrátori szerepben Ancuța-Lăcrimioara Chișsel.
(Rostás-Péter Emese fordítása)
 A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát. |
 Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak. |
 Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”. |
 Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is. |
 A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából. |
 A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban. |
 László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve. |
 Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk. |
 Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve. |
 Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója. |
 Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében. |
 Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is. |
 Az EME Tudomány- és technikatörténeti füzetek sorozatának a 2020-ban megjelent 14. kötete* igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek Erdély művelődéstörténete iránt. A kiadvány messze túlszárnyalja a sorozat által hirdetett füzetméretet, hisz tekintélyes terjedelmével – 420 oldalával – egyértelműen azt sugallja, hogy a téma szempontjából nem hétköznapi kiadványról van szó. |
 Nagyon szomorú volt számunkra a 2020-as év. De hasonlóan az idei év is – eddig. A koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megszervezni előre megtervezett programjainkat. Elmaradtak a konferenciák, a találkozások, a baráti beszélgetések. Mivel társaságunk tagjai szétszórtan élnek a Partiumban, a Bánságban, Kolozsváron és a határon kívül, a konferencia az egyedüli lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és jól elbeszélgessünk egymással. Ez most nem sikerült, amely mindannyiunkat nagyon megviselt. |
 A fejezetekre bontott elbeszélés valójában egy nyaralás története, amikor is két család együtt indul el a tengerpartra. Konkrétan ugyan nincs kimondva, de bizonyára a román tengerpart az úti cél, ezt támasztja alá a hálókocsis utazás, valamint a később feltűnő kempingfelelős neve, Panait bácsi. Íme, egy-egy tipikus erdélyi család, de korántsem tipikus gyermekekkel. |
 |
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás