Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Beszéd az alkotási folyamatról a művészetben

Az alkotás az emberi élet fontos része, ezért az alkotási folyamat megértése mindig érdekelte az embereket. Képzőművészeti tapasztalataim és olvasmányaim alapján néhány gondolatomat akarom felvázolni erről a témáról.




Murádin Lovász Noémi: Ünnep (monotípia)

A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében. Alkotás közben jönnek új gondolatok, amelyek rendszerint előreviszik a munka érlelődését. Úgy gondolom, hogy az új ötletek egy része a tudatalattiból jön. Az alkotó számára sem világos az új ötlet eredete, de örül neki és megpróbálja felhasználni. Freud és Jung foglalkozott az egyéni és kollektív tudatalatti feltárásával.

A 20. században a filozófusok, mint Heidegger vagy Gadamer, jelentős szerepet tulajdonítottak a művészeteknek, azt állították, hogy igazságfeltáró jellegük van. Az alkotófolyamat során a művész teremtővé válik, új elképzeléseit tárja a világ elé. Érdekes lenne megnézni, a művészetek történetében láthatjuk-e az új gondolatok előzményeit?

A klasszikus görög művészetben kidolgozták a „katarzis” elméletet, ami alátámasztja a művészet erkölcsi nevelő szerepét. Ez különösen a görög tragédiák esetében mérhető fel (Antigoné, Oidipusz király). A tragédia hatása alatt a néző felismeri a tragédia okát, és rájön a változtatás szükségességére. Ugyanezt a pszichológiai hatást használja fel Shakespeare a drámáiban, a Rómeó és Júliában, a Hamletben. A görög szobrászatban az istenek és sportolók ábrázolása idealizált, megszépített, példaképül állították őket az állampolgárok elé. A reneszánsz idején alkotott Michelangelo olasz szobrász is, aki azt a célt tűzte maga elé, hogy alkotásaiban javítson a természet hibáin. Ő érezte, hogy a művészi alkotás nem a természet utánzása, hanem új gondolatok feltárása. Az ő esetében a kereszténységből származó humanista eszmékről beszélhetünk.

A modern művész kezdi elhagyni a realista ábrázolást a képzőművészetben, nagyobb jelentőséget adva fantáziájának. A kubizmus irányzata az új formai megoldásokat keresi, mások, mint az expresszionizmus, szürrealizmus, egzisztencializmus és konceptualizmus, a transzcendencia felé fordulnak. Realista elemeket is felhasználva akarnak mást ábrázolni, mint ami előttünk van. Ahogyan a bibliai példázat mögött rejlő mély gondolatokat fejt ki a pap, a művész is új eszmék után kutat, változtatni akar a világon. A németországi Bauhaus-iskolában dolgozott és tanított Paul Klee festő, grafikus, modern művész. Több elméleti munkát is írt. Azt írja, hogy szerinte a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá teszi a dolgokat. A hangsúlyt a teremtésre helyezi, úgy kell alkotni, mint ahogyan alkot a természet. Szerette a zenét és a matematikát. Szerinte ha egy költői kép és egy képi gondolat fedi egymást, akkor jó a kép.

Nézzük meg, mi történik Kelet-Európában, Erdélyben. A történelmi háttér más, mint Nyugat-Európában. Itt kevésbé nyertek teret a modern művészetek. Persze néhány ifjú művész támogatással eljutott nyugatra, egy részük ott is maradt, sokan viszont otthon szeretnének alkotni. Felsorolok néhányat: Nagy István, Ziffer Sándor, Mattis Teutsch János és sokan mások. Nagy István megtartotta a realista ábrázolási módot, de szemléletében modern lett. Fontos szerepe van a tájábrázolásnak, az erdélyi ember, a földműves, a katona megjelenítésének. De ami megfogja a nézőt, az a tömör látványa a tájnak, az embereknek, egy meglényegített realizmus, semmi szépítgetés nélkül. Olyan, mintha Móricz Zsigmondot olvasnánk. Ide társul a stilizált vonalvezetés, fölösleges részletek nélkül. Ziffer Sándor neve szorosan a Nagybányai Festőtáborhoz kötődik, ott élt, dolgozott, tanított. Festészete az expresszionista stílus hatását mutatja. Nagyon erőteljes, kontrasztos színekkel festette meg a várost, a tájat, a bivalyokat, mély hatást gyakorolva a nézőre. Mattis Teutsch János több időt töltött nyugaton, több irányzatot kipróbált, elméleti munkákat is írt. A németországi Sturm- és Bauhaus-csoportokkal tartott kapcsolatot. Érdekelte a szobrászat, festészet, grafika, stílusában expresszionista és absztrakt vonalon dolgozott többet, de realista munkái is vannak. Végül Brassóban telepedett le. Járt a Nagybányai Festőtáborba, ahol a bányászok életéről is készített munkát. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt. A modern munkáit nem fogadták jól a II. világháború utáni hivatalosságok, ezért mellőzték művészetét. De ha erdélyi expresszionista művészekről beszélünk, akkor nevének az elsők között kell szerepelnie.




Nagy Endre: A festő asztala (olajfestmény)

A 20. század közepétől új irányzatok jelentek meg a művészetek területén, amelyeket a posztmodern művészetekhez sorolnak. Ennek hátterében a művészeknek és a filozófusoknak az a törekvése áll, hogy több tartalommal töltsék fel a művészetet. A filozófusok – mint az amerikai Rorty –, de az európaiak is kimondják, hogy szükség van a művészetekre, az irodalomra, mert hozzájárulhatnak a világ jobbításához, az igazság feltárásához. Kifejezőeszközökben merítenek a modern művészetekből, de a fantáziának is több teret adnak. Gondoljunk Eugéne Ionesco Rinocéroszok című drámájára, nálunk Szilágyi Domokos költészetére. Gyakori az irónia, groteszk, abszurd felhasználása. Ugyanez történik a képzőművészetben is. A művészetek között megszűnnek a szigorú határok. Az egyéniség nagyobb szerephez jut, a dokumentált előadás váltakozik a fikcióval.

A kortárs művészetben egy új művészeti irányzattal találkozunk „metamodern” címen, amely valójában folytatta a posztmodern sajátosságokat, mint a vallomásos jelleg, önirónia, örökölt hagyományok. Kisebbségi sors, természetvédelem is megtalálhatók ezekben az alkotásokban. Luke Turner írta meg a metamodernista kiáltványt, amelyből idézek: „Felismerjük az oszcillálást, mint a világ természetes rendjét.”

Összegzésképpen hozzáfűzöm, hogy a dolgozat első részében az alkotásról mint folyamatról van szó úgy, ahogyan ma látjuk. A művészettörténet során a művészek, ha nem is tudatosan, de követték ezt a folyamatot, mert művészetre mindig szükség volt. A művészettörténészek állítják, hogy a művészet nem fejlődik, hanem változik. A művészet minden kor önismerete.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Szeptember 6-án, szerdán – még a ködös évszak előtt – tartották a Bodosi Dániel. Fény és ritmus című kiállítás megnyitóját a Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Kolozsvári Művészeti Múzeum földszinti időszakos kiállítási termeiben. Ez külön öröm mind a család, mind a szakmai közönség számára, hiszen egyrészt az idén nyáron ünnepeltük születésének 110. évfordulóját, másrészt pedig kereken 40 év után festményeinek egy része visszatért Kolozsvárra: ugyanis 1983-ban az akkor már pályája csúcsán álló művész Kántor Lajos felkérésére és szervezésében egyéni tárlattal jelentkezett a Korunk Galériában.

Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük. 

„Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..."

A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. 

Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”.

Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra.

„Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.”

„Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.”

Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. 

Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet."

Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben.

„Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész."

Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partner­in­tézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is.

Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta.

Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát.