Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A pöttyök királynője

94 éves Kuszama Jajoi

„Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.”




Kuszama Jajoi-viaszmodell a Louis Vuitton
divatház 2012-es kollekciójának leleplezésekor.
Garry Knight felvétele. Kép: Wikipédia 

A fenti idézet a japán Kuszama Jajoitól származik, akire napjainkban szobrászként, festőként, fotósként, installációs, koncepcionális, performansz-, videó- és kollázsművészként is hivatkoznak, de a ruhatervezés, belsőépítészet és regényírás világában is kipróbálta magát hosszú és igen gazdag munkássága során. Kuszama Jajoi 1929. március 22-én született a tekintélyelvű Japánban, majd gyermekkorát is a felkelő nap országában töltötte. A második világégés kezdetén, mindössze tizenkét évesen beállt dolgozni egy ejtőernyőgyárba. Nem épp egy leányálom, hát még nem egy különcé, akire láthatatlan testként telepedtek rá a családi viszályok, a mindent átható édesanyai szigor, és az a kulturális beidegződés, hogy mindenáron konzervatív neveltetést kell kapnia. Az állandó nyomás és visszautasítás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy már igen fiatalon megnyilvánult nála a skizofrénia, és innentől fogva rendszeresen élénk hallucinációk gyötörték. A legtöbbször pontok kusza rengetegét látta maga előtt, ez pedig hamar motívummá vált nála, amely későbbi munkásságában is folyamatosan visszaköszönt. Sőt, a pöttyök mondhatni védjegyévé váltak.

A betegsége egész életét végigkísérte, azonban sosem rejtegette azt, sőt nemegyszer önként pszichiátriai kezelésnek vetette alá magát. A skizofrénia énfilozófiáját, ars poeticáját is erősen meghatározta, ezt a „transzcendens erőt” pedig a művészet eszközeivel próbálta megragadni, ráilleszteni a kézzelfogható valóságra.

Kuszama Jajoi 1957-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, majd New Yorkban telepedett le. Nagyban hatottak azok a kortárs művészi energiák, amelyek a képzelet, a forma és a jelentés határait feszegették, nem csoda hát, hogy a Jackson Pollock által életre keltett absztrakt expresszionizmus teljesen megbabonázta őt. Először festményein köszöntek vissza az absztrakt expresszionista stílusjegyek, majd később elsődleges alkotói formájává tette a szobrászatot és az installációt, és szoros kapcsolatba került a pop-arttal, és a New York-i avantgárd egyik csodabogarává vált.

„Minden nap fájdalommal, szorongással és félelemmel küzdök, és az egyetlen módszer, ami enyhíthet a betegségemen az, ha alkotok.”2

Kuszama alkotásai a konceptuális művészetből merítenek, sőt szinte lubickolnak annak pszichedelikus tengerében, hiszen a gondolatiság, a művészi kommunikáció hagyományos, tárgyias formáin való túllátás központi kérdéssé vált nála. Alkotásait gyakran önéletrajzi, pszichológiai tartalommal töltötte meg, amelyekben a minimalizmus, a szürrealizmus, az art brut jegyei keveredtek. Munkái mintha egy folyamatos, életen át tartó hallucináció kiragadott mementói lennének, afféle izzó éjbogarak, amelyek az eternitás sötéten nyomasztó poklát hímzik fel újra és újra a képzelet eszközeivel. De gondolatvilágára az újhullámos energiák is kihatottak, így a hatvanas években új erőre kapott feminizmus, a szexuális forradalom, és a hippimozgalom pacifista, anarchista nézetei is.

„Felejtsd el önmagad. Válj eggyé az örökkévalósággal. Légy része a környezetednek.”3

A hatvanas évek közepétől Kuszama a fényképészet eszköztárát is segítségül hívta, hogy a világgal még inkább megismertesse alkotásait. A készülendő fotók előéletét ő álmodta meg, amelyeket gyakran híres fényképészek keltettek életre. Ezekhez természetesen előszeretettel állt modellt, gyakran teátrális pózokban, olykor meztelenül, testét pedig a mitikus pontkozmosz borította. Ezek a próbálkozások művészi mérföldkőhöz vezették el őt: önbeteljesülésének a következő lépcsőfoka a happeningek, eventek és performanszok megtervezése lett, amelyek segítségével azt a kevés határt is megpróbálta elmosni a művészet, az ember, a környezet és a világmindenség között, amelyet addig érintetlenül hagyott.

A nemzetközi hírnevet az 1966-os Narcissus Garden című happening hozta el neki. Ennek előzményéül szolgált, hogy alkotásait nem válogatták be a Velencei Biennáléra – így ő válaszul egy 1500 tükörgolyóból álló installációt teremtett meg a kiállítóterem előtt. Az ugyancsak 1966-os 14th Street Happening során egy rakás piros pöttyös falloszpárna között merült el az egyik New York-i járdán, az 1969-es Grand Orgy to Awaken the Dead at the MoMA című happeningen pedig meztelen alakokat öltöztetett pöttytengerbe a manhattani Modern Művészeti Múzeum (MoMa) kertjében, Picasso, Giacometti és Maillol szobrai mellett.

„A hallucinációkat és az engem megszálló képeket szobrokká és festményekké fordítom.”4




A hallucinációiban gyakran megjelenő
pöttyökből inspirált installáció. Kép: Pixabay/Tracey Wong

Kuszama Jajoi a hatvanas évek végére megkerülhetetlen alakká vált: a pop art, minimalizmus és feminista művészet előfutáraként olyan kortárs géniuszokat inspirált, mint Andy Warhol, Claes Oldenburg vagy George Segal, sőt gyakran velük együtt mutatta be alkotásait. Nemcsak művészi módszertana, hanem érdeklődése is egészen szerteágazó volt, így például regényeket és verseket publikált, valamint a filmművészetben és a divattervezésben is maradandót alkotott. A hetvenes évek elején létrehozta saját divatcégét, a Kusama Fashionst, majd elindította a Kusama’s Orgy című magazint. Ezek után egyre inkább kiégett, majd kiesett az amerikai művészvilágból, végül 1973-ban visszatért Japánba, ahol önszántából idegszanatóriumba vonult.

A közegváltás jót tett neki, ugyanis az 1980-as években több egyéni kiállítása volt Japánban, de az öreg kontinensen is ismertté vált, miután 1993-ban a 44. Velencei Biennálén is bemutatkozott. A kilencvenes években újra felfedezte magának a művészvilág, az utóbbi években pedig a minden érzékszervet megdolgoztató végtelenszobái miatt került ismét előtérbe. Ezek az installációtermek a tükrök, sütőtökmotívumok, absztrakt terek és pöttyök szürreális egyvelegében bűvölik el a látogatót. Idővel a világot ébren álmodó, élénkpiros hajú, kortalan hölgy újra a bolygó egyik legnépszerűbb alkotójává vált, 2006-ban pedig elnyerte „a művészeti Nobel-díj”-ként emlegetett Praemium Imperialét, 2008-ban pedig 5,1 millió dollárért megvásárolták az egyik munkáját, ez akkor rekordnak számított az élő női művészek között. 2014-ben az Art Newspaper megválasztotta őt a világ legnépszerűbb művészének, 2017-ben pedig megnyitotta saját múzeumát Tokióban.

És hogy a pöttyök királynője mekkora elismerésnek örvend még mindig, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az öt évvel ezelőtti tokiói és washingtoni kiállítására több mint ötszázezer ember volt kíváncsi. Kuszama Jajoi ez év március 22-én lesz 94 éves, jó egészséget és alkotásban gazdag éveket kívánunk neki.

 

Jegyzetek

1 Kuszama Jajoi gondolatai. The Art Story. Yayoi Kusama Art, Bio, Ideas | TheArtStory. Letöltés ideje: 2023. január 28.

2 Kuszama Jajoi gondolatai. Uo.

3 Kuszama Jajoi gondolatai. Uo.

4 Kuszama Jajoi gondolatai. Uo.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Szeptember 6-án, szerdán – még a ködös évszak előtt – tartották a Bodosi Dániel. Fény és ritmus című kiállítás megnyitóját a Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Kolozsvári Művészeti Múzeum földszinti időszakos kiállítási termeiben. Ez külön öröm mind a család, mind a szakmai közönség számára, hiszen egyrészt az idén nyáron ünnepeltük születésének 110. évfordulóját, másrészt pedig kereken 40 év után festményeinek egy része visszatért Kolozsvárra: ugyanis 1983-ban az akkor már pályája csúcsán álló művész Kántor Lajos felkérésére és szervezésében egyéni tárlattal jelentkezett a Korunk Galériában.

Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük. 

A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében. 

„Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..."

A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. 

Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”.

Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra.

„Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.”

Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. 

Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet."

Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben.

„Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész."

Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partner­in­tézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is.

Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta.

Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát.