A kor szokásaival ellentétben a festő magánéletére a diszkréció volt jellemző, a társaság nem pillanthatott be a múzsákhoz, modellekhez főződő kapcsolatába. Bár Grigorescu portréi között sok a férfitanulmány, úgy tűnik, hogy kedvenc modelljei mégis a nők voltak. Észrevette lényükben a költészetet, tekintetükben az álmodozást, a várakozást, a titkot. Dancs Máriát sokáig nézte, tudta, hogy megtalálta a legszebb modellt, akit valaha látott: az ifjúság állott előtte minden szépségével.
Szexualitást és vallást egy címben, még inkább egy tanulmányban említeni sokak számára meghökkentő, netán egyenesen megdöbbentő lehet. Ez azonban abból adódik, hogy az európai kollektív mentalitásban a két fogalom a kereszténység felvételével élesen elkülönült, így számunkra a hétköznapi, vulgáris, bohém, laikus, hedonista és materiális világ sajátosságaként értelmezett szexualitást nehéz egy térbe hozni a szakralitással, isteni ágenciával azonosított vallásossággal. A két fogalomnak ez az éles elkülönülése és jogi, térbeli és gyakorlati szétválasztása azonban nem minden történeti korban volt ennyire evidens.
Kiss András írása jó olvasmány, ezt nagyon sok összetevője biztosítja. Mint például a semmilyen árnyalást, szerzői önépítést nem tűrő őszinteség. Minden bekezdéséből, oldaláról bizonyítható, megkínlódott krónikás gondolatiság, s ezt a szükségképpen véges létezést a magyar és az erdélyi történelem személyes meghatározottságában éli és rögzíti, szorgosan, részletesen. Mert különbözhetnek a családi és társadalmi mikrokörnyezetek, de egyeznek a történelmi makrotérben.
Az általánosan elfogadott, hogy ami régi, azt meg kell őrizni, de csak ennyi nem elég ahhoz, hogy megmaradjon. Mert a huzalokat ugyanúgy átviszik a reneszánsz ajtókereten, ahogy gondolkodás nélkül szigetelik le és vakolják be a szocmodern tömbházak egyedi díszeit, mozaikjait. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egyfelől igényesség szükséges, valamint tudatos kötődés a múltnak ezen darabjaihoz. De a kövekhez csak akkor tudunk szerintem kötődni, ha ismerjük, hogy kik és miért helyezték oda őket.
„Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.”
A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát.
Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022).
Birtalan Józsi játszik furulyán, klarinéton, szaxofonon, gitáron, hegedűn, nagybőgőn, de minden keze ügyébe kerülő hangszert szívesen kipróbál, és a kezdeti próbálkozások után hamar megtalálja az adott hangszeren való játszás technikáját. Ma legkedvesebb hangszerének a tárogatót nevezi, azt a hangszert, amely már a honfoglalás óta a magyar zenekultúra szerves része.
Átolvasva és újraélve a Honismeret ötven évfolyamának csaknem 30 ezer oldalnyi anyagát, igyekeztem felidézni az írások mögött fölsejlő arcokat, hangokat, leveleket, beszélgetéseket, kézszorításokat – vagyis a személyeket. Volt, amikor sikerült, volt, amikor nem, az előbbi esetben jóleső érzés töltött el, talán a bába érezhet ilyet, mikor jó emberöltő múltán találkozik egy-egy általa világra segített, felnőtté cseperedett gyermekkel, s fülébe cseng valamikori felsírásának emléke. Mennyi nagyszerű emberrel dolgozhattam, mennyi kiválóságot ismerhettem meg futólag vagy alaposabban.
Száz-százötven évvel ezelőtt sokkal kevesebben járhattak iskolába, mint ma. Ha a család nem tudta nélkülözni a mezőn a munkaerőt, vagy ha nem volt pénz lábbelire, a gyermek nem járhatott iskolába. A tanítás általában novembertől áprilisig tartott, amikor nagyjából szünetelt a mezőgazdasági munka. A gyermekek így is hajnalban keltek, hogy eljussanak az iskolába, vállukon batyu lógott, amiből hiányzott a mai értelemben vett felszerelés.
Napjainkban a múlt kutatása sokak számára nem tűnik vonzó területnek, a régészeti felfedezésekről szóló hírek mégis rendre népszerűvé tudnak válni a nyilvánosságban, és felkeltik a társadalom érdeklődését. A megtalált leletekről gyakran hallunk és sokat olvashatunk, de tudunk-e eleget a régészek munkájáról vagy a szakterület jelenéről is?
Felvetődik a kérdés, hogy egy roppant gazdag, vagyonos és híres család tagjáról, esetünkben Bocskay Kláráról lehet-e még valami újat írni. Arról a személyről, aki Erdély egyik legelőkelőbb családjából származott, mégpedig olyanból, amely vajdákat, fejedelmet adott a középkori országrészünknek, és neveik, tevékenységük mind a mai napig a magyar történelemtanításunk része. Hiszen tagjaik életét, sikerekeit és kudarcaikat már több tucatnyi történelemkutató, genealógus, irodalmár részletesen kinyomozta, földolgozta és közzétette. Átolvasva az 1586-ban kelt végrendeletet, rájött e sorok írója, hogy igen, még mindig lehet róla új – igaz, csak apró – emlékeket írni.
Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak.
A szabad játék örömforrás és egyfajta létezési forma. A kisméretű bunraku bábok és a hagyományos árnyfigurák, amelyek a Rumi László által rendezett Árnyak színháza című előadás szereplői, mondhatni Ofélia égi játszótársai. És a színpadi téren túl az izzó képzelet, az egymásba pörgő világok és a tündöklő varázsmókák különös figurái, akik a mesék hetedhétországából érkeznek meg az idős súgónő otthonába.
Sipos Ferenc úgy érzi, hogy gyerekkorában mindenre volt idő, nem a mai rohanó világ tempója szerint éltek egykor az emberek – ahogy megfogalmazta: „nekünk a gyerekkorunk nagyon hosszú volt”. A vidéki gyerekeknek megszokott volt a játékidő, de mellette a fizikai munkával – például az állatokról való gondoskodással – eltöltött idő is.
Tanári és emberi volta megkülönböztette Killyéni Pétert egy olyan időszakban, amikor az edzők „pofozógépek” hírében álltak. Sohasem idegeskedett, sohasem kiabált: „Nyugodt, csendes ember volt, ritkán emelte fel a hangját, a durvaság nagyon távol állt tőle, ellentétben azokkal, akik naponta leordították a fejünket, vagy szétpofoztak… Tőle tanultuk meg azt, hogy mi is az atlétika”.
Természetesen a honismeret mint fogalom és mint tevékenység nem a most 50 esztendős folyóirat létrejöttével került a köztudatba, búvópatakként, vagy nyílt vízfolyásként, megnevezve vagy ráutalóan évszázadok óta létezett. Hiszen már „honfoglaló népünk számára is természetesnek számított, hogy töviről hegyire megismerjék a földet, ahol megtelepedtek, a tájat csakúgy, mint az itt talált embereket és emberi alkotásokat.
Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”.
Az oktatás nem más, mint a tudás rendszeres, intézményesített „átadása”. Valójában a tudás nem adható át, minden embernek újra kell teremtenie saját élményeiből azt a tudást, amit majd alkalmazni fog. Comenius szerint születéskor a gyermek csak a tudomány magjával van felruházva, majd az oktatás serkenti ezeket a „magokat”.
„Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.”
Búzás Árpád mindig tanított, oktatott, de soha sem kioktatott. „Igazi néptanító volt. Ezt örökölte az édesapjától, a szüleitől. […] Egy alkalommal elmesélte, hogyan foglalkozott, tanította [az édesapja] nemcsak a tanulókat, hanem a falusi embereket. És ő ezt hozta magával.”
Mesevásár, ügyességi játék, kézműves sarok, szabadtéri zenés foglalkozás, gyermekkoncert és gyermekelőadás is várja a kilátogatókat.
A könyveket ismerteti: Sztanó László író, műfordító; Kaiser László költő, író, a kiadó vezetője; Rimóczi László költő, író.
Június folyamán a kolozsvári Puck Bábszínház A brémai muzsikusokkal, Plüm-Plüm kalandjaival, Palkó és Pannával, valamint A kíváncsi elefántkölyökkel várja közönségét.
A Barangolás meseországban szervezői idén is gyermeknapi ünneplésre hívják a kolozsváriak apraja-nagyját. A korábbi évektől eltérően idén két napos lesz a rendezvény, így június 1-jén és 2-án is lehetőség van arra, hogy különböző programokkal ünnepeljük a gyermekeket és az ő varázslatos világukat.
Két egymást követő napon, június 12-én és 13-án várja közönségét az Aradi Kamaraszínház, amely rendhagyó módon, két nagyszínpadi előadással zárja tavaszi programját. Június 12-én Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét, június 13-án pedig Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét tekinthetik meg a nézők az aradi nagyszínházban.
A gyermeknap alkalmából a Kónya Ádám Művelődési Ház rajzpályázatot hirdet minden 3 és 14 év közötti gyermek számára „Az én gyereknapom” címmel. A szervezők május 31-én 15 óráig várják a rajzokat elektronikus formában a muvhazkonyaadam@gmail.com e-mail címre, az alkotó adatainak megjelölésével (név, életkor, telefonszám).
Intézeti YouTube csatornát indított a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Intézete abból a célból, hogy a székelyföldi térség aktuális társadalmi folyamataival kapcsolatos kutatási eredmények, kiadványok szélesebb körben is elérhetőek legyenek.
A Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és a Kriza János Szakkollégium Jótékonysági szakkönyvbazárt szervez a Planetarium Caféban, melyen az érdeklődők INGYENES szakkönyvek, tudományos kiadványok között válogathatnak.
Pittner Olivér festőművész kiállítása 2023. május 24-én, szerdán 18 órakor nyílik az Erdélyi Művészeti Központ harmadik emeleti kiállítóterében. A tárlatot dr. Salat Csaba műgyűjtő és Oniga Erika művészettörténész, a kiállítás kurátorai nyitják meg.
A Székely Nemzeti Múzeumnak 1912 óta otthont adó, Kós Károly által tervezett monumentális épület 2023-ra teljesen megújult. Az épületegyüttes és kert korszerűsítése során olyan szemet gyönyörködtető megvalósítások is helyet kaptak, mint a Kós szemléletéhez igazodó, Éltes Barna szobrászművész által kézzel faragott díszes ivókút, vagy a napokban felállított, Kós eredeti tervei alapján kivitelezett bejárati kapu.
Petőfi-jelenlét a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban címmel tartanak audiovizuális bemutatóval, előadással egybekötött beszélgetést május 22-én, hétfőn 18 órától a Léda-házban. Vendégek az Arany János Emlékmúzeum munkatársai: Gali Boglárka igazgató és Czégé Réka programszervező. Közreműködik Gali Teréz előadóművész.
A sepsiszentgyörgyi Fitness Tribe Egyesület a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal támogatásával májusban és júniusban is megszervezi a Mozogj az egészségért elnevezésű programot.
2023. május 23-án, kedden 18 órakor filmismertetőt tartanak a Kolozsvár Társaság szervezésében. A Fotó és Film Kolozsváron sorozat meghívottja Tárkányi János filmrendező, operatőr, vágó. Részleteket fognak bemutatni a Shakespeare árnyékában című, 2021-ben készült nagyjátékfilmjéből, amelyet Walter Übelhart nagybányai szerző regénye alapján filmesített meg. Az esemény helyszíne az EME Napoca/Jókai utca 2-4 szám alatti székháza. Beszélgetőtárs Katona Zs. József.
Miniévaddal, bemutatóval és ballagással zárják a tanévet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Az évad lejártához közeledve a hallgatók számos előadása utoljára lesz látható Marosvásárhelyen. Pénteken, 19-én Aranydiploma-ünnepség, könyvbemutató és új előadás várja az érdeklődőket, május 20-án pedig az intézmény végzőseinek ballagási ünnepségére kerül sor a Stúdió Színházban.
A János vitéz, Gabi és a repülő nagypapa és A csizmás kandúr szerepel a marosvásárhelyi Ariel színház május 21. – június 4. közötti műsorában. A Gabi és a repülő nagypapa, illetve A csizmás kandúr a 10. Színházi Olimpiára is meghívást kapott, továbbá gyermeknapra mesekönyvvásárral és egyéb foglalkozásokkal várják a közönséget.
A Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy szeretettel hív minden érdeklődőt az Üveghang Akadémia zenei ismeretterjesztő képzés újabb előadására 2023. május 18-án 19 órától a sepsiszentgyörgyi Park vendéglő DI Stefano termébe. Az előadás központi témája Moldva újrafelfedezése lesz, a meghívott előadónk pedig Ségercz Ferenc (furulya) és barátai: Kelemen István (hegedű), Csibi Szabolcs (kobza) és Péntek Zsuzsa (ének).
A május 25. és 28. között sorra kerülő rendezvényen több mint 30 hazai és magyarországi kiadó vesz részt. A 2. SepsiBook négy nap alatt több mint 90 irodalmi, könyves, zenés programnak és kiállításnak ad otthont. A rendezvény helyszíne a Sepsi Aréna, az ott zajló programokra a belépés ingyenes, a szervezők a helyszínre buszjáratokat is biztosítanak.
Benczédi Ilona szobrászművész kiállítása 2023. május 19-én, pénteken 18 órakor nyílik meg Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítóterében. A tárlatot Bordás Beáta művészettörténész, a kiállítás kurátora nyitja meg az alkotó jelenlétében.
Vaku nélkül címmel Radovics János fotó-kiállítása nyílik meg 2023. május 17-én, szerdán, 18:30 órakor, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Kolozsvár, Republicii / Majális u. 5.). A tárlatot Kós Katalin, az emlékház vezetője, valamint Farkas György fotográfus nyitja meg. A kiállítás június 9-ig tekinthető meg.
2023. május 19-én, pénteken 16 órától a marosvásárhelyi Gemma könyvesboltban mutatják be Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád (szerk.) Egy filozófus a Székelyvárosból című beszélgetőkönyvének bemutatására. A bemutató során a szerkesztők folytatják a kötet forrását képező beszélgetést a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem történetéről Béres Andrással.
Kós Károly monumentális, eredetileg is múzeumnak tervezett műemléképülete teljes rehabilitáció után idén novemberben korszerű kiállításokkal nyitja meg újra kapuit Sepsiszentgyörgyön. 2023 május 18-án, csütörtökön három délutáni időpontra, 16, 16.30, valamint 17 órára várjuk az érdeklődőket vezetett épületbejárásra.
2022-ben, - Kultúr Suli néven - kistestvérrel gyarapodott a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Kovászna Megye Tanácsának Kultúr-Kültér nevet viselő programsorozata, amely elsősorban vidéki iskolákba, óvodákba juttat el produkciókat: interaktív előadásokat, gyermekfoglalkozásokat, koncerteket, bábszínházi előadásokat.
Irodalmi estet tartanak Kolozsváron május 20-án 17 órától a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, Jancsó Béla, Jancsó Elemér, Jancsó Miklós és Jancsó Noémi emlékezetére.
2023. május 18-án, csütörtökön 18 órakor a Kolozsvár Társaság Kolozsvár kincsteremtő polgárai sorozatának meghívott előadója Kerekes Sándor, a Február 16 gyár nyugdíjas mérnöke. A rendezvény második felében Orbán István képzőművész 70. születésnapi évfordulójáról emlékeznek meg.
A kolozsvári Bástya galériában Szintetikus Szintézis címmel nyílik kiállítás május 12-én 18 órakor Dóczy Alpár Mihaszna munkáiból. A tárlatot Szebeni Zsuzsa színháztörténész nyitja meg.
 |
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
